In the first village he only makes matters worse and has to leave in disgrace.
Henderson's quest for what turns out to be his purpose in life takes him to one of the most isolated parts of central Africa, where he befriends two chieftains and tries to help solve their tribes' water problems. And thus we have the situation in Saul Bellow's 1959 novel “Henderson the Rain King.” ( )Įugene Henderson is a man who seems to have everything - he's a millionaire pig farmer with a beautiful wife and a big family - yet he still wants something, even if he doesn't know what that something is. * Aki mintha szándékosan ellentéte lenne az amerikai irodalmi hagyomány nagy entellektüel-szereplőinek, mint amilyen például Philip Roth Zuckermanja. Hogy ez az ígéret végső soron beváltódik-e, értelmezés kérdése. Ám számomra ennél is érdekesebb, hogy ez a könyv tulajdonképpen egy fejlődésregény ígérete: miközben Bellow csűri-csavarja, én mint olvasó végig azon drukkoltam, hogy ennek a sok megaláztatás és kínlódásnak legyen valami értelme, mondjuk nevelődjön hatásukra Hendersonból valamiféle magasabb létforma, vagy ahogy ő megfogalmazza: készülőből létező. Persze nem feltétlenül rossz szándékból: egyszerűen azt hiszi, az általa ismert nyugati civilizációs szabályok egyetemesek, és el sem tudja képzelni, hogy a világ bármelyik szegletében nem fogadják el ezeket evidenciaként. Végül is az olvasó idegessége is a komplex érzelmi hatás egyik összetevője.)Īmúgy e regény egy botegyszerű allegóriaként is értelmezhető: fehér ember menni Afrika, és jól elbarmolni mindent. (Ez a harsányság amúgy néha szintén finoman idegesített, de ez is legyen az én bajom.
Kétségtelen, hogy ez is a komplex érzelmi hatás egyik összetevője.) Bellow mesterségbeli tudását jelzi, hogy ennek a személyiségnek egységesen harsány, ugyanakkor a maga módján igen lírai nyelvi közeget tud teremteni, amitől az egész szöveg valahogy a börleszkek világával lesz rokon. (Amúgy az efféle kínos szituációk nem igazán barátaim, a filmekben is legszívesebben áttekernék rajtuk, de ez legyen az én bajom. Handabandázik, kötözködik, beletenyerel mindenbe, jobbára kínos és kellemetlen szituációkban találja magát. Henderson ugyanis tőrőlmetszett amerikai tapló (ezt mondhattam volna szebben: falstaff-i jelenség), akit azonban mégsem lehet felhőtlenül utálni, mert közben irdatlan nagy szíve van. Bellow az egyik legnehezebb én-elbeszélő típust választja főszereplőül: egy olyan anti-irodalmi ürgét*, aki nem pusztán pozitív vagy negatív indulatokat vált ki az olvasóból, hanem felettébb komplex érzelmeket.
0 kommentar(er)
